Cristo Rey

A szállodáról szóló bejegyzés kapcsán kedvet kaptam egy kis kiránduláshoz. Az ablakomból látható Cristo Rey felkeresése nem tűnt komoly kihívásnak. Hihetetlen, hogy itt milyen lefedettsége van a Google Street View-nak. Gyakorlatilag virtuálisan végigjártam az utat, így nagy meglepetés nem ért az oda vezető 20 kilométeren.

Itt még félre tudtam állni fényképezni, de később már csak menet közben kattintgattam:

Elég nagy forgalom volt, rengeteg turistabusszal találkoztam ezen a szűk szerpentinen. Az út egyre meredekebbé vált, volt ahol egyesbe kapcsolva tudtam csak haladni. Itt nagyjából félúton lehettem:

Az utolsó pár kilométert araszolva tettem meg. Akkora forgalom volt, hogy a buszok miatt helyenként beállt az egész közlekedés. Én nyugodtan üldögéltem az autóban és vártam, hogy megoldják a helyzetet. Volt egy kis piros zászlós Senor, ő próbált úrrá lenni a kialakult káoszon.
A látvány már útközben is pazar volt, de mikor felértem, megnyugtatott, hogy utam nem volt hiábavaló:

Silao látképe:

Észak felé nézve:

A Cristo Rey zarándokhely, amit maga XVI. Benedek pápa is meglátogatott Március 25-én.

A mozgókép talán jobban visszaadja a hangulatot:

Igen, odaadtam egy mexikóinak a fényképezőgépemet. A pulcsi pedig elterelő hadművelet, 40 fokban a mexikóiak még azt viselnek.

Ekkor már lefelé jöttem. Szigorúan motorfékkel, erre több tábla is figyelmeztetett:

Nem készítettem róluk képeket, de sajnos nagyon sok koldus – főleg gyerek és idős ember volt a szerpentinen. Felfelé menet az egyik kölök utánam is futott, láthatóan fel akart ugrani a platóra. Na például, ha majdnem sikerül csak neki és leesik, akkor önhibámon kívül nagy szarba kerülhettem volna. Megállok, kiszállok, mikor a lelkemre kötötték, hogy még baleset esetén sem szabad megállni? Nesze neked cserben hagyás, otthon meg azért csuknának le. Szerencsére nem kellett tovább gondolnom, mert a kis Gómez gyerek abbahagyta az üldözést.

Lefelé már bátrabb voltam. Itt is megálltam egy fénykép erejéig, pedig elég rossz arcok voltak az út mellett:

6 Replies to “Cristo Rey”

  1. Te Balázs, milyen útburkolat ez??? Mert innen mégcsak macskakőnek sem látszik…mintha bazalt kövek lennének faragás nélkül koptatva?
    A kilátás tényleg pazar, megérte felmenni…bár a szövegben írt nagy forgalom a képeken nem látszik, úgy néz ki a táj mind zsúfoltságilag, mind tónusában, mintha világégés után lennénk.
    Pár nap aztán te is chilis babot fogsz reggelizni, itthon meg cukorkaként fogod szopogatni a macskapöcse paprikát.
    Egyet ne feledd, a munka és a szórakozás mellett építsd a kapcsolatokat is! Egy drogbárói szál mindig jól jöhet az életben! 🙂
    Komolyabbra fordítva: munka milyen? Munkatársak? Maga a cég?

    1. Igen, az útburkolat az kegyetlen volt. Most értékeltem, hogy pickuppal járhatok. Sajnos nem tudtam fényképezni és vezetni is egyszerre, úgyhogy mindig megvártam, hogy ne tartsam fel a forgalmat, és félreálva fotóztam. Készült egy video, de az útminőség miatt annyira remeg a kép, hogy nem volt pofám feltölteni.
      Drogügyletek szerencsére csak északon vannak, a bárók meg talán az óceánparti kulipinyóikban tengetik.
      A cég nagyon hasonlít a veszprémire, a munka pedig egyenlőre kevésbé érdekes. Sajnos a nyelvismeret hiánya elég jelentős akadály. Annyit elárulhatok, hogy a munkaidő 8-tól 6-ig tart, de 7 előtt még nem jöttem el, úgyhogy a hétköznapok csak úgy suhannak. Hétvége lesz a kirándulás és bejegyzés készítés napja.

  2. Eddig tutira vettem, hogy román Contiból írod a kamu blogokat, és csak copy-zod a képeket. Az utakat nézve csak erősödött a gyanúm! A szobros kép az kakukktojás, nem tudom hogy készítetted! Bár az árnyékot jobban megnézve….:-D

  3. jajaja… tényleg! Azért volt olyan ismerős a táj! Ezeket a képeket láttuk a görög út után is! Nem? 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.