Jajj úgy élvezem én a strandot…

Mexikói utazásunkat pár napos Csendes-óceán parti strandolással zártuk.

Acapulco

Az útikönyv szerint Acapulco a külföldi nászutasok valamint az éves nyaralásukat töltő, kikapcsolódni vágyó mexikóiak egyik legfőbb úti célja. A várost az 1960-as években kapták fel igazán, amikor a hollywoodi sztárok magánházakban, éttermekben buliztak. John Wayne, Elvis, Marilyn Monroe és hasonló sztárok szórakozóhelye volt.

Acapulcóba érve a légkondis autóból kiszállva szinte mellbevágó volt a párás forróság. Bár szezonon kívül érkeztünk a városba, így is nyüzsgő tömeg és nagy forgalom fogadott minket. Az óceán part szállodát hamar megtaláltuk, és mint ahogy a recepciós is mondta, a szobánk az égben volt, a 15. emeleten. Mivel este érkeztünk meg a szálláshelyre, így az ablakon kitekintve a fényárban úszó öböl tárult a szemünk elé, melynek a látványa nem volt semmihez sem fogható.

Másnap reggel az égben fekvő birodalmunkból kinézve (nagyon magasan voltunk) a várt verőfényes napsütés helyett borús, párás idő fogadott minket.

No, gondoltuk ennyit a pancsolásról, a bícselésről meg a szánsájnról 🙁 És kicsit lelombozva mentünk le reggelizni. Miközben magunkhoz vettük a frissen facsart narancslevet, tejes hosszú kávét és mindenféle ínyencséget, örömmel láttuk, hogy az idő is kezd kivirulni.

Nyakunkba vettük lábunkat, és ha fürödni nem is tudtunk, de mezítláb sétáltunk egyet a parton.


Itt még cipőben.

A délutáni kényszerpihenőt követően (bővebben a következő bejegyzésben) elmentünk a La Cuebradához naplementét nézni…

… és ahol a sziklaugrók több mint 15 emelet magasságból vetik bele magukat a sziklás öbölben tajtékzó habokba. Mindezt naponta ötször, némi apróért. A fiatal fiúk bátorsága minden ide látogató turistát -köztük minket is- lenyűgözött.

Nem tudom, hogy történt-e már baleset, de reméltem, hogy nem akkor és ott véti el valamelyik ifjú az ugrást.

Ixtapa

Bícs sorozatunk következő állomása a festői szépségű “fiatal” turista paradicsom, Ixtapa volt.
Az oda vezető út kókuszpálma ültetvényekkel volt szegélyezve. Paradicsomi érzés.

Ixtapa nem is olyan régen még ugyanilyen kókusz ültetvény volt, mely a mexikói állam jóvoltából egy gondosan megtervezett, kivitelezett és fenntartott üdülőparadicsommá változott.

A szállásunk a parttól 2-300 méterre volt, de a hotel kertjében lévő medence a lustábbakat felmentette e rövidke séta alól is.

Másnap vízitaxival “áteveztünk” Ixtapa szigetre, amelyen többféle strand várja a turistákat:
– Korallos, gyűjtögetős halas nézegetős

– homokos, pihenős

– homokos jetskizős

Óceánparti pihenésünket egy naplementés, romantikázós sétával tettük emlékezetessé.

One Reply to “Jajj úgy élvezem én a strandot…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.