Mexikói utazásunkat pár napos Csendes-óceán parti strandolással zártuk.
Acapulco
Az útikönyv szerint Acapulco a külföldi nászutasok valamint az éves nyaralásukat töltő, kikapcsolódni vágyó mexikóiak egyik legfőbb úti célja. A várost az 1960-as években kapták fel igazán, amikor a hollywoodi sztárok magánházakban, éttermekben buliztak. John Wayne, Elvis, Marilyn Monroe és hasonló sztárok szórakozóhelye volt.
Acapulcóba érve a légkondis autóból kiszállva szinte mellbevágó volt a párás forróság. Bár szezonon kívül érkeztünk a városba, így is nyüzsgő tömeg és nagy forgalom fogadott minket. Az óceán part szállodát hamar megtaláltuk, és mint ahogy a recepciós is mondta, a szobánk az égben volt, a 15. emeleten. Mivel este érkeztünk meg a szálláshelyre, így az ablakon kitekintve a fényárban úszó öböl tárult a szemünk elé, melynek a látványa nem volt semmihez sem fogható.
Másnap reggel az égben fekvő birodalmunkból kinézve (nagyon magasan voltunk) a várt verőfényes napsütés helyett borús, párás idő fogadott minket.
No, gondoltuk ennyit a pancsolásról, a bícselésről meg a szánsájnról 🙁 És kicsit lelombozva mentünk le reggelizni. Miközben magunkhoz vettük a frissen facsart narancslevet, tejes hosszú kávét és mindenféle ínyencséget, örömmel láttuk, hogy az idő is kezd kivirulni.
Nyakunkba vettük lábunkat, és ha fürödni nem is tudtunk, de mezítláb sétáltunk egyet a parton.
Itt még cipőben.
A délutáni kényszerpihenőt követően (bővebben a következő bejegyzésben) elmentünk a La Cuebradához naplementét nézni…
… és ahol a sziklaugrók több mint 15 emelet magasságból vetik bele magukat a sziklás öbölben tajtékzó habokba. Mindezt naponta ötször, némi apróért. A fiatal fiúk bátorsága minden ide látogató turistát -köztük minket is- lenyűgözött.
Nem tudom, hogy történt-e már baleset, de reméltem, hogy nem akkor és ott véti el valamelyik ifjú az ugrást.
Ixtapa
Bícs sorozatunk következő állomása a festői szépségű „fiatal” turista paradicsom, Ixtapa volt.
Az oda vezető út kókuszpálma ültetvényekkel volt szegélyezve. Paradicsomi érzés.
Ixtapa nem is olyan régen még ugyanilyen kókusz ültetvény volt, mely a mexikói állam jóvoltából egy gondosan megtervezett, kivitelezett és fenntartott üdülőparadicsommá változott.
A szállásunk a parttól 2-300 méterre volt, de a hotel kertjében lévő medence a lustábbakat felmentette e rövidke séta alól is.
Másnap vízitaxival „áteveztünk” Ixtapa szigetre, amelyen többféle strand várja a turistákat:
– Korallos, gyűjtögetős halas nézegetős
– homokos, pihenős
– homokos jetskizős
Óceánparti pihenésünket egy naplementés, romantikázós sétával tettük emlékezetessé.
Húúú baszki…egyik bejegyzés jobb mint a másik 🙂
Egy kicsit most veletek nyaraltam én is…nagyon baró!
Legszebb nászút amit valaha láttam!
GRAT!