Városok, melyeket meglátogattunk

“Rövidke” utunk során az alábbi városokat néztük meg:

Santiago de Querétaro
Bahio régióban helyezkedik el, termékeny farmterületei miatt Új-Spanyolország egyik legfontosabb városává vált. 1531-ben alapították. Érdekesség, hogy 1867-ben itt ítélték lövészosztag általi halálra Habsburg Miksát. Hogy ezek a Habsburgok hova el nem jutottak? 1917-ben itt írták alá az alkotmányt.


Azték harcos, díszes öltözékben, bokáján jellegzetes kagyló csörgővel.


Utcakép a belvárosban.


A belváros ilyen szűk utcákkal tagolt, az utcákban árusok kínálják portékáikat. Gyöngyfűzésektől kerámiákon át színes szőttesekig minden van itt.

San Sebastián Bernal
Querétarotól 50 km-re északra helyezkedik el. Kisvárosi nyugalma, egyszerű éttermei és kézműves portékái miatt közkedvelt nem csak a turisták, de a környező települések lakói körében is. Az extrém sportok kedvelői a sziklamászás miatt látogatnak ide, mert a város mellett található a la Peña de Bernal, a világ harmadik legmagasabb, 350 m-es monolitja.


Raúl a fotográfus. Annyira belejött, hogy már minden turistát ő fotózott. Mondtam is neki, hogy ebből jobban megélne.


Hármasban a monolittal.


Csoportkép.


Én erővel próbáltam megszerezni a tequilás palackot, Marcsi női praktikát vetett be. Sajnos az öregen nem tudtunk kifogni, az üveget nem kaparintottuk meg.


Vendéglátóink a monolit előtt.


A hegymászó csapat.

Tequisquiapan
Bernalról hazafelé útba ejtettünk egy festői kisvárost, Tequisquiapant. A város este lévén kezdett éledezni. Mint mindenhol, itt is a fő tér megtelt emberekkel, hangos zenével, jó hangulattal.

Puebla
Mexikó három legmagasabb vulkánja, a Pico de Orizaba, a Popocatépetl, Iztaccíhuatl övezi. A geológiailag aktív tűzgyűrűben fekvő területet időnként földrengések rázzák meg.

A hétfőn is nyitva tartó Museo Amparo megtekintésével indítottuk napunkat.

Sajna a múzeumban nem lehetett fotózni, de higgyétek el, érdekes dolgokat láttunk. Ez a kép a belső udvarban készült.

Marcsi felolvassa az ide vágó részt a National-es útikönyvből.

Palacio Municipal

A Catedral de la Immaculada Concepcion és előtte a Plaza Principal szökőkútja.

Az egyik nevezetes helyi piac az el Parian, ahol édességeket és talaverai kézműves termékeket árusítanak.

Patzucuaro
A hegyi napfényben álmosan megbúvó városka már a XVI. század óta az őslakos kultúrák és népművészeti tárgyak központja. Kiváló mesteremberei ragyogó réz eszközöket, toll díszeket és maqueado-t (ebből itták az azték nemesek a keserű csokit) készítenek. Mi is vásároltunk néhány kézműves terméket: pénztárcát, sálat.

Guanajuato
Végül természetesen újra visszatértünk kedvenc városunkhoz, amit Marcsival közösen is bejártuk. Nem maradhatott ki a Callejón del Beso csókja sem (köszönet Andinak a tippért!).

Marcsit a települések kisvárosi bája fogta meg leginkább. Mivel minden városkának közel azonos a felépítése – középpontban egy főtérrel, zocalóval- így elég könnyű tájékozódni az utcák rengetegében. Az átlag közül Puebla kiemelkedett a rendezett utcácskáival, ahol sikerült ötvözni a fejlett közlekedési rendszert a történelmi belváros egyedi vonásaival.
Nekem nagyon tetszett Bernal. Az egyesek szerint UFO energiapontnak tartott monolit misztikus atmoszférát kölcsönöz a kisvárosnak.
A két hónap alatt nem találkoztam két egyforma hangulatú várossal, ami inspirál, hogy még többet lássunk Mexicóból… Ide egyszer még biztosan visszatérnünk!

One Reply to “Városok, melyeket meglátogattunk”

  1. Marcsi felolvas az útikönyvből… 🙂
    Mintha Édesanyámat látnám! Gyerekként minden nyaraláskor így tekintettünk fel rá, miközben ő tömte a kis buksinkba a kötelezőt 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.