“Ha már ott vagy, kóstolj meg mindent!”

– hallottuk tőletek nem egyszer… Igyekeztünk betartani a fogadalmat.

Íme, azok az ételek, amiket a kirándulásunk során megkóstoltunk:

Querétaroban a belvárosi sétában megfáradva betértünk egy kedves kis étterembe, amit Gorditas el Portalnak hívnak. Nem véletlenül. A helyi specialitás a gorditas de migajas de puerco (durvára mixelt kukoricából készült lepény, amibe különféle töltelékeket halmoznak).

Raul, kedves felesége és a gorditas. Ja, és kaptunk egy pohárka üdítőt is (mamey gyümölcs leve).

Még ezen a napon házigazdáink, Raul sógora és sógornője jóvoltából megkóstolhattuk az egyik legkülönlegesebb csemegét, a kaviár különlegességével és árával vetekedő escamoles-t.

De mi lehet az az escamoles? A cracked.com szerint a 6. leggusztustalanabb étel a világon, de szerintünk különleges és finom volt!

Senki? Lelövöm a poént, az escamoles a fekete Liometopum óriáshangya tojása.
Érdekességképpen az eredeti cracked.com cikk, és magyar fordítása.

Az egzotikus ételek sora itt még nem ért véget. Másnap reggelire barbacoá-t ettünk (pácolt, majd kaktusz levélben 24 órán keresztül párolt bárány hús), montalayo (bárány belsőség) és moronga (sült bárány vér) kíséretében. Még én, a szuperfinnyás városi gyerek is megkóstoltam. A bárány isteni volt!

Jó is volt, hogy ilyen tartalmas reggelit kaptunk, ugyanis legközelebb csak Pueblában, a National Geographic könyv által ajánlott hangulatos étteremben, a Fonda De Santa Clarában ettünk.

Korán érkeztünk, a miénken kívül talán egy asztal volt csak foglalt.

Jobb helyeken a rendelés után automatikusan kapsz előételt. Egy kis tortilla chips és salsa. Jamaica és Naranja italokkal oltottuk szomjunkat.

Itt megkóstoltuk a pueblai különlegességet, a tinga poblaná-t (sertéshús szószban) és a manchamantel-t (csirke paradicsomos szószban).

Másnap még itt Pueblában a főtéren bementünk egy csendes kis étterembe, az Anti Fonda China Pobla nevű helyre, hogy megkóstoljuk a mole-t.

Szerencsére a pincér hozott egy kis kóstolót, ami alapján Marcsi is el tudta dönteni, hogy inkább nem kér. Jól hangzik, hogy csokoládé is van benne, de valahogy számunkra az összkép mégsem volt olyan jó. (Én már Guanajuatoban megkóstoltam Pedro molé-jét, nekem már az sem ízlett)

Én biztonsági játékot játszottam, csirkés sült tacot ettem, Marcsi pedig marhahúst evett kukorica lepénnyel. Hosszú volt még az út Acapulcóig…

Acapulcóban a Lonely Planet könyv ajánlását követtük. Az El Cabrito étteremben az általam választott tacos de camaron letaszította a trónról az addigi címvédőt, a tortát. Számomra ez a legfinomabb mexikói étel. Marcsi fajitas de pollo-t evett (zöldséges csirke).

Ixtapába menet a felejthetetlen tengerparti út mentén láttunk egy éttermet.

Gondoltuk, hogy itt biztosan friss tengeri herkentyűt kapunk, úgyhogy be is néztünk. El Mirador volt a hely neve.

Sajnos angol nyelvű étlap nem volt, és a pincér lány sem beszélt angolul, úgyhogy ráböktünk valamire az étlapon. Én ismét rákot, Marcsi pedig polipot evett, A la diabla. Nem tudom, hogy hogyan történt, de csak a rendelés után esett le mindkettőnknek, hogy a diablo poklot jelent és hogy az ételünk baromi csípős lesz. Én szerencsésebb voltam, mert a rák páncélja kapta a fűszer túladagolást. Marcsin viszont csak 1 kiló lime enyhítő hatása segített.

Ha már egész úton kókuszpálmák mellett jöttünk, természetesen nem hagytuk ki a valóban 100%-os kókuszlevet sem. Az íze nem épp olyan, mint amit az ember vár: üdítő, kicsit fanyar és alig kókuszos jellegű.

Ixtapában kirándultunk egyet az Ixtapa szigetre, ahol mindenféle technikai segítség nélkül (nincs villany, gáz, víz) készítik el az ételeket. Így igazán eredeti elkészítési módokat találhatunk.

A szigeten aranyáron megismételtük a rákos taco-t, de valahogy az acapulcóit nem sikerült utolérni.

Este Zihuanetejoba mentünk piacozni. Ha már ott voltunk, betértünk a Restaurant El Aboritoba, ahol kellemes kiszolgálás mellett Marcsi tengeri mixet evett…

…én pedig quesadillas de camaronest.

Pedro többször is megjegyezte, hogy büszke ránk, mert mindent megkóstoltunk. Azt hiszem ez a kis összeállítás is bizonyítja, hogy nem vallottunk szégyent a kóstolás terén. A mexikói ételek valóban nagyon finomak! Sem Marcsinak sem nekem nem volt semmi gondom ez alatt az egy hét alatt. El kell menni az ország különböző területeire, mert mindenhol megvan a jellegzetes elkészítési mód. A különleges hozzávalók nagyon ízletessé teszik egy-egy tájegység ételeit. Hiányozni fog ez a sok finomság, a kedves kiszolgálás.
A magyarokról mondják, hogy vendégszeretők… Szerintem ez a közhely eléggé elavult. Én már jó néhány helyen jártam, és bizony sok helyen vendégszeretőbbek nálunk. Ideje újra tenni azért, hogy rászolgáljunk a hírnevünkre.

És végül Tuza barátunk kedvéért egy könnyen elkészíthető, nálunk is könnyen beszerezhető és általunk már kipróbált étel receptje:

Escamoles

Hozzávalók:
1-1,5 kg hangyatojás (L-XL méretben)
olivalolaj
2 nagy fej vöröshagyma

bors
1 nagy csokor petrezselyem zöldje

Elkészítés: a felhevített olivaolajon megpirítjuk a hangyatojásokat. Ez a művelet eltarthat (tojásmérettől függően) 10-15 percig is. Amikor már megcsapja orrunkat a sült tojás mámorító illata, rátesszük a durvára vágott vöröshagymát, majd a petrezselyemzöldjét. Végül meghintjük sóval és borssal- ízlés szerint. Tortillába tekerve, chili szósszal és bab pürével tálaljuk.

One Reply to ““Ha már ott vagy, kóstolj meg mindent!””

  1. GASTRO BLOG ! ! ! 🙂
    YEAAAHHH 🙂 🙂
    Mosolygós Marcsival, és néköm dedikált ősi magyar recepttel! 🙂
    Áruld már el Balázs: megszúrt a mexikói nap??? Vagy a hangyatojást helyettesíthetem tojással??? 🙂 🙂 🙂
    Vagy rizzsel????
    🙂
    Állati ez a bejegyzés 🙂 🙂 LIKE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.