Vasárnap nem mindennapi megtiszteltetésben volt részem!
Pedro keményen tanul, hogy elsajátítsa az angol nyelvet. Szinte minden hétköznap este ment angol órára. A csoport mindössze négyfős volt, így elég hatékonyan ment a tanulás. Hogy mennyire hatékonyan, arról személyesen volt alkalmam meggyőződni, ugyanis meghívtak az „évzáró” grill partira!
A grillezés Luiséknál került megrendezésre, most vasárnap délután.
Kettőre szólt a meghívóm, de a szokásos hétvégi program, a mosás után leragadtam az Internet előtt – tudjátok, tervezem a szabadságot! Ez nem volt elég, még el is tévedtem, ugyanis a google maps navi úgy tervezte meg az útvonalat, hogy közben át kellett volna repülnöm a vasút felett. Keveregtem vagy 10 percet, mire átjutottam a vasúton. A mexikói államokról elnevezett utcák között kanyarogva viszont már könnyen megtaláltam a Sonora utcát.
Amikor odaértem, sem Pedro autóját, sem grillpartira utaló jeleket nem tapasztaltam. Hívtam is Pedrot, hogy eltévedtem! Jó helyen vagyok, nyugtatott meg. Csak elugrott némi kólát venni. Öt perc és itt van. Ahogy tisztáztuk a késése okát, kilépett az ajtón Luis, a házigazda, és mosolyogva erősítette bennem a tudatot, hogy jó helyen járok. Letettem a telefont és nagy léptekkel elindultam Luis felé, hogy üdvözöljem. A kézfogás után magamhoz vettem a belépőmet: egy 6-packot, és egy zacskó chilis mogyorót, amit útközben vásároltam. Befordultunk a kertbe, ahol már égett a tűz. Ismeritek azt az érzést, amikor már a faszén illatától összefut a nyál a szátokban, mert tudjátok, hogy a következő íz, amit érezni fogtok, a grillezett hús felejthetetlen íze lesz? Így éreztem én is. Alig hogy leültünk beszélgetni, betoppant Pedro is. Vicces látvány volt, ugyanis a fehér abrosszal megterített asztalon lévő már vagy 6 darab 2 literes üveg kóla mellé hozott még 6 darabot. Valahogy összekeveredhetett a ki-mit- hoz lista. Kisvártatva megérkezett az angol tanár is, mert természetesen ő is meg volt hívva. Danielről megtudtam, hogy valójában angol az anyanyelve, mivel az Egyesült Államokban született. Amikor a családdal visszaköltöztek Mexikóba, jóformán újra meg kellett tanulnia spanyolul. Közben megjelent Luis felesége, és két lánya is, akik lázasan készítették a vacsoránkat.
Balra a zöld pólós fiatalember Daniel, jobbra Luis felesége és egyik lánya. Pedrot pedig már ismeritek.
Megérkezett Ram is, a harmadik hallgató. Ramses matek zseni, zongorista és maratoni futó is egyben. Bámulatos. Ekkor már csak Celina-ra vártunk, akinek a húga nemrégen szült, úgyhogy a nagy családi összejövetel miatt késett egy kicsit.
Amíg az ételre vártunk, bontottunk néhány sört, és elkezdtünk beszélgetni. Bár az elején leszögeztem, hogy ne zavartassák magukat miattam, nyugodtan beszélgessenek az anyanyelvükön. Ennek ellenére mindenki nagyon igyekezett angolul beszélni és bevonni a beszélgetésbe. Ez nagyon jól esett, így már az elejétől nagyon jól éreztem magam! Elkészült az első adag hús. Hatodik hete vagyok itt, de a legfinomabb mexikói ételt csak most kóstoltam meg. Nagyon finom volt minden. Még csípős avokádó salátából is gazdagon mertem. Nem győztem dicsérni a házigazdát, hogy ilyen finom vacsorával várt bennünket.
Luis Chéf akció közben.
Közben megtanítottam a társaságnak a koccintás előtt használt „egészségedre” szót. Azzal szoktam viccelődni, hogy ez a legegyszerűbb magyar szó, könnyen meg lehet tanulni. A társaság nagyon ügyes volt, estére mindenki megtanulta. No persze koccintottunk is párszor, de legyünk őszinték, csak gyakorlással lehet nyelvet tanulni!
Egészségedre!
A vacsi után italt váltottunk. Elő került egy üveg Tradicional tequila. Nem csak úgy tisztán ittuk, hanem Paloma „összetételben”: jéggel, Squirt nevű szénsavas üdítővel, lime-mal és sóval.
Beszélgettünk minden féléről. Luis megmutatta az európai körutazásukról készült albumot is. Nem semmi körutazás volt. Spanyol, Francia, Holland, Svájc, Olaszország, minden főbb látványosságot megnéztek néhány hét alatt!
Celina elpanaszkodta, hogy a diplomamunkáját jó pár éve valaki egy az egyben lemásolta, és hogy az egyetem eltussolta az ügyet. A másoló kisiparos nemrégen kamarai tagsághoz folyamodott, ezzel borzolva szegény lány idegeit. Sajnáltam szegényt, mert úgy tűnt, nem tudja megemészteni a történteket!
/OFF A történet kapcsán eszembe is jutott a köztársasági elnökünk. Szerencsére ez a kormány nem hazug, nem úgy, mint az előző, a volt köztársasági elnök meg a leg kevésbé sem az. /ON
A jóízű palomával és beszélgetéssel gyorsan telt az idő. Luis beizzította a mosquitók elleni citrus fáklyáját, ami zavartalanná tette az esti szórakozásunkat. Később azonban beköltöztünk a konyhába és ott is jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Az egyik téma az volt, hogy a spanyol nyelvben a b és v hangok mennyire hasonlítanak. Sokszor ők maguk is összekeverik, merthogy a kiejtésben alig van különbség. Beszélgettünk még európai politikáról és párhuzamot vontam az USA-Mexikó illetve Németország-Magyarország tekintetben. Ők ugyanúgy függenek az amcsiktól, mint mi az unió pénzeszsákjától, Németországtól. Nem számít, hogy milyen messzire kerülsz az otthonodtól, a világ működése mindenütt ugyanaz. Pénz, pénz, pénz, sajnos ez az, ami meghatároz mindent. A válság itt nagyon keményen érintett mindenkit, sokan elveszítették munkahelyüket, akik pedig megtarthatták, azok két ember helyett dolgoztak (éjjel-nappal). Én vállalom azt a véleményemet, hogy a meggondolatlan devizahitelesek történetein kívül nem sokat éreztünk az egészből.
Luis felesége nagyon kedves volt. Keveset beszélt angolul, de annál többet értett. Próbált spanyolul tanítani engem, de hát ahhoz több palomát kellett volna innom, hogy folyékonyan menjen a beszéd. 🙂
Az este 11 körül ért véget. Megköszöntük Luis családjának a szíves vendéglátást, és mindenki az útjára eredt. Én például egy felejthetetlen élménnyel gazdagabban!
