Elnézést kérek kedves olvasóimtól! A hétvégi túlóra miatt nem jutott idő a szokásos mosodás bejegyzésre.
Itt a folytatás…
Közérdekű bejelentés következik: Az emésztésem kezd helyreállni!!!
Nem tudom, hogy az ét csoki, a pálinka, a joghurt kúra, esetleg a másik márkájú ásványvíz vagy ezek kombinációja tehet róla, de javult a helyzet. Sokkal jobban vagyok! Ennek megfelelően, mint aki nem tanul a saját hibájából sem, nekiláttam újra próbálgatni
a specialitásokat. A következő bejegyzésben lesz bővebben szó az élményről!
Sajnos hamarosan lejár a kiküldetésem, úgyhogy most vegyes érzéseim vannak. Vágyok haza, de szívesen maradnék is. Nagyon furcsa kettős érzés.
Habár itt is dolgozom, mégis valahogy nem tűnik munkának. Minden nap van valami új élmény, ami azt eredményezi, hogy minden reggel ugyanolyan lelkesen megyek be, mint az első munkanapomon. Nyilván egy idő után asszimilálódik az ember, de azért két hónap kevés ehhez. Azt érzem, hogy a nyelvtudás most már egyre inkább akadály. A sikeres beilleszkedésnek mindenképpen feltétele a megfelelő kommunikáció. Az újdonság ereje sok gátat át tud törni, de a továbblépéshez kellene egy biztos spanyol nyelvtudás. Ha nem beszéled a nyelvet, örökké idegen maradsz!
Ugyanakkor jó lenne haza is menni. Az otthoni emlékeim megszépültek. Mindenkinek büszkén mesélek kis hazámról. Szívesen megmutatnám az itt élőknek milyen az A Magyarország, amilyennek a szép emlékeim alapján képzelem. Néha egy-egy idióta hír ott virít a news&weather widgetemen, ami emlékeztet rá, hogy továbbra sem vagyunk képesek másról beszélni, mint politikáról. Fidesz, MSZP, jobbik, erről szól otthon az élet. Jaj, de nem hiányzik. És szerintem nem csak a környezet (és munkahely) változás miatt érzem kiegyensúlyozottabbnak magam. Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy a politika és a média által folyamatosan sugárzott elégedetlenség, borúlátás, viszálykodás nyomja le otthon a polgárok életkedvét, motiváltságát a béka segge alá. (hmm, ez egy jó összeesküvés elmélet alapja lehetne)
Annyi mosolyt egy év alatt sem láttam otthon, mint itt ez alatt a négy hét alatt. Bár én magam még az átlag magyarnál is kevesebbet mosolygok, mégis ez fog a legjobban hiányozni!
Ha lesz rá módom, gyűjtök be, és fényképeken raktározok el mosolyt, amit haza tudok majd vinni. 🙂
Képzeljétek, az előbb úgy beborult, hogy azt hittem vége a 34°-os átlagnak!
És mi történt? Egy órával később nyoma sincs a viharfelhőknek. Amióta csak itt vagyok, stabil 30° van, ezzel a maival együtt háromszor csöpögött valami eső, ami még az út porát sem tudta elverni, és ennyi. Ebből is teszünk egy evőkanállal a jókedv receptjéhez!
Forrás: már nem tudom, Internet.