Szórakozás a 747-esen

Ígéretem szerint egy kis bemutató következik a tengerentúli járat szórakoztató rendszeréről (a.k.a. in-flight entertainment):

A rendszer két alkotóeleme az előttünk lévő üléssor fejtámlájába épített LCD képernyő és a karfából előbújó vezetékes távirányító. A rendszer a felszállás és leszállás közben a szabvány képeket vetíti, illetve elősegíti, hogy a legénység közleményeire odafigyeljünk. Egyébként interaktív üzemmódban működik, tehát mi mondhatjuk meg, hogy mit szeretnénk látni a saját kijelzőnkön. A főmenüben választhatunk, hogy videót, hírcsatornákat, tv sorozat epizódokat szeretnénk-e nézni vagy csak zene hallgatásra vágyunk. Az sem probléma, ha játszani szeretnénk, vagy nyelvet tanulni, esetleg információkat szerezni a légitársaságról vagy a szolgáltatásokról. Sőt, telefonálhatunk, SMS-t küldhetünk, ugyanis a távirányító oldalában egy hitelkártya olvasó is helyet kapott. A menüpontok között természetesen megtalálható a “kötelező” repülési információ is, ahol a követhetjük az utazás paramétereit: sebesség, távolság a céltól, magasság, külső hőmérséklet, pontos idő, stb.

Valamint a gép GPS által szolgáltatott pozícióját:

Én először láttam ezt a rendszert, így már azzal órákat el tudtam tölteni, hogy megismerjem annak szolgáltatásait. Belegondoltam, hogy ha a gépen lévő 415 ülőhely mindegyikéhez tartozik kijelző, akkor vajon milyen háttértár képes kiszolgálni az adott esetben 415 db különböző video jelfolyamot. A játékok persze nem PS vagy XBOX grafikával bírnak, de akkor is kell számítási teljesítmény is hozzá. Jól méretezték a rendszert, egyszer sem vettem észre akadást, vagy bármilyen rendellenességet. A tartalmat természetesen folyamatosan frissítik, még külön applikáció is van a KLM honlapján, hogy előre tudjuk, és tervezhessük a szórakozásunkat. Mindebben az a legjobb, hogy a turista osztály számára is elérhető.

Előttem egy kissrác ült, érdekes volt látni, hogy ugyan elő-elővillant az ipad, mégis a rendszerben felkínált egyszerűbb játékokkal játszott és az ottani videókat nézte. Valahogy nekem sem jutott eszembe elővenni a kütyüimet, tökéletesen lekötött ez a remek kis szórakoztató rendszer.

Ha nem működik a beágyazott video, akkor itt a link.

Boing konyha

Amikor ezt a bejegyzést írom – otthoni idő szerint 17 órakor- már túl vagyok néhány szem mandula nasin (felszállás után egy órával kaptuk), illetve egy főétkezésen. Mivel az amszterdami járat kulináris élményeit eléggé elnagyoltam, és az óceán felett járva időm úgyis mint a tenger, lássuk hát részletesen a menüt:

-Komkommer salade
-egy mini zsemle (mint a Spáros, csak kisebb), mini margarinnal (Biol Organic, light), mini sajttal (Beemster – 5 hónapig érlelt, premium gourmet dutch cheese)
– Panga Flakes Thai Red Curry Bamboo Shoots – valami hal volt, de lehet, hogy jobb, hogy nem tudtam mit eszek
– White Choco Profiterol egy kis Jacob’s Table Cracker keksz társaságában.
+ Heineken – mi más?!
image

Mmm…Nyami. Finom volt. Tényleg. A curry kicsit csípős, de el kell fogadnom azt a tényt, hogy megkezdődött a gyomrom idomítása a mexikói ételekhez.

Azért azt elmondom, hogy megenni könnyebb volt, mint leírni.
Hopp, éppen légörvénybe kerültünk… tökéletes időzítés. Tele hassal.

A multimédiás rendszerről majd írok egy külön bejegyzést, de ide tartozik, hogy ott valami spenótos tésztát emlegettek. Na mindegy, ez a fogalmamsincsmitettem is finom volt. Ennyit a konyha és a technika kapcsolatáról.

Most úgy Indianapolis felett járhatunk. Kaptunk egy kis fagylaltot. Karamellás és nagyon finom. Rájöttem, hogy három dolgot lehet itt csinálni: Enni, kényelmetlenül aludni, és a multimédiás kütyüt nyektetni.

Aludni nem sikerült, így Tom Cruise-zal ismét megmentettük a világot a Mission Impossible 4-ben. Ez a film olyan, mint a mekis kaja. Azt kapod, amit vársz. Minden alkalommal.

Mire vége lett, újból enni kellett.
A fő étkezésnél hiányolt olasz menü megérkezett:
– gyümölcs válogatás
– mini pizza
– pasta
image

A tészta már nem is fért belém. Úgy vélem, hogy ennyi étel, ital bőven elég erre az útra. A minőségre és a felszolgálásra sem lehet panasz. Valamit tudnak a KLM-nél.

Schiphol

Sikeresen földet értünk a holland fővárosban. A Schiphol reptér hatalmas. Mindenütt tulipánok.
image

Először gondoltam megkeresem a mexikói csatlakozás indulási helyét (F5-ös kapu), aztán elütöm a maradék 6 órányi időt. Így is tettem. Laza tempóban, útlevél ellenőrzés és némi bámészkodás után a térképen jelzett 25 perc helyett mintegy 40 perc alatt találtam meg az F5-ös kaput.
image

Azt már most látom, hogy újabb biztonsági ellenőrzés vár majd rám. Itt valami fura kapun kell átmenni. Nem szokványos átsétálós, hanem a menetirányhoz képest balra kell fordulni és felemelni a karokat. Amolyan állj vagy lövök módon. Hmm. Kellene valami sugár dózis mérő…
A kapuban már bent állt egy Jumbo. Azt gondolom,hogy ez még az eggyel korábbi járat, de a mexikói is ilyen lesz.
image

Egy kis nézelődés és egy Great Little War game pálya abszolválása után útra kellett kelnem, hogy Internet és 220V közelébe kerüljek. Szerencsére hamar találtam egy nagyon kényelmes helyet. Ez a 3-as Lounge.
image

image

Van itt kávézó, pék, virágos, meki, elektronikai üzlet, stb. Nem tudom mennyi ilyen mini pláza-szerűség lehet ezen a reptéren…
Mondjuk van is hozzá forgalom és fizetőképes vásárlóerő.
Bár Marcsi csomagolt reggelit és az amszterdami járaton kapott tojásos szenyót és almás mini kroaszont is legyűrtem, most már kezdek éhes lenni. Nézek valami ennivalót.

Vamos a México

Úgy néz ki, hogy tényleg elutazok. Méghozzá holnap. Április 12-én hajnalban indulok Mexikóba, pontosabban Silaoba. Két hónapig leszek kint. Üzleti úton. Tanulok és remélem én is tudok majd újat mutatni, munkámmal segíteni az ottani kollégákat. Most megyek, csomagolok, de érdemes lesz követni a blogot.

Addig nézzétek meg, hogy hova utazok. katt
Spanyol nyelvű turisztikai információk. katt

WordPress

Mexikói utazásom eseményeit szeretném megosztani ismerőseimmel, ezért kitaláltam, hogy a tájékoztatásnak e számomra még ismeretlen módját, a bloggolást választom.

“Lusta” informatikusként azt gondoltam, hogy manapság egy blog elindítása igazán nem lehet nagy ügy. Egy korábbi munkahelyemen születésnapomra 10 perces homokórát kaptam, mert minden kérésre, feladatra azt válaszoltam, hogy “ok, 10 perc és megvan”. Persze az esetek nagy részében nem készültem el 10 perc alatt, de azóta legalább tisztában vagyok ezzel a szokásommal.

Tehát az időkeret rendelkezésemre állt, be kell röffenteni egy blogot 10 perc alatt. Mivel van saját domain, és a kihívástól sem akartam megfosztani magamat, természetesen saját blog kezelő rendszer telepítését tűztem ki célul. Google a legjobb barátom, így hát tanácsot kértem tőle a blog motor kiválasztásához. Jó barát lévén, azonnal jöttek a javaslatok. WordPress, Drupal, stb. Hmm.. Lássuk, mit tudnak. Nekem nem kell semmi extra, csak egy blog (ne feledjük az időkeretem adott). Ezek után nem fogtok csodálkozni, ha a WordPress nevű blog motor telepítési leírásában található “Famous 5 Minute Installation” marketing szövegre azonnal rácuppantam.

Uccu, essünk neki. Stopper indul.
– doksi olvasás
– telepítő letöltés
– néhány kattintás a CPanel-en (al domain, MySQL adatbázis)
– konfig fájl szerkesztés
– feltöltés a szolgáltatóhoz
– telepítés
Ez szinte hihetetlen, kész vagyok. Ez tényleg 5 perc volt. Nagyon profi a leírás, könnyen követhető, tapasztaltabbaknak egy pár soros, kezdőknek külön egy részletes leírás. 5-ös. Hát igen, van akinek 5 perc az tényleg 5 perc. Ez alkalommal jogos a marketing szöveg, nem vezetnek félre.

Köztudott, hogy nagy android mániás vagyok, úgyhogy mindjárt telepítettem a “gyári” szerkesztői alkalmazást is. Itt volt egy apró beállítási teendő, de utána csatlakozott is a blog-hoz az alkalmazás. És működik is. Az elkövetkező hetekben alaposan letesztelem majd.

A telepítés után persze el lehet veszni a beállításokban, részletekben. Majd idővel megtanulom, egyenlőre nem szempont.

Blog kipipálva, haladhatok tovább a készülődéssel.