Laundry blog 3.

De az utazók „… élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról, a csúf …” hasmenésről. 🙂 Igen, bizony Montezuma bosszúja utolért engem is. Rendszeres olvasóim biztosan észrevették, hogy múlt hétvégén nem született új bejegyzés, nem utaztam sehova, nem történt semmi érdekes. Péntek este óta megy a hasam. A hétvége kellemetlen volt, de a keddi kirándulás már vállalhatóbbnak tűnt. No azért nem olyan „szar” a helyzet, de jó lenne újra egy szilárd halmazállapotút látni, csak a változatosság és a hagyományőrzés miatt.
Pedig a törekvés megvan bennem. Gyógyszer, diéta, elkeseredésemben 🙂 pálinka. Most bevetem az utolsó fegyveremet. Egy tábla ét csoki vagy 5 evőkanál nutella egy mozifilm alatt. 🙂 Ez otthon általában erős negatív hasmenést tud eredményezni. 🙂 És még boldogság hormont is termelek…
Az Interneten található orvosi szakvélemények szerint aminek ki kell jönnie, az jobb, ha mielőbb ki is jön. Köszi! Jó tanács.
Azért különösen rossz a dolog, mert nem tudom folytatni a mexikói specialitások felkutatását. Fene a kényes európai gyomrom mindenét.

A másik dolog, hogy mostanában néha rám tör a honvágy. Ma reggel arról álmodtam, hogy Marcsival Veszprémben a vár alatt sétálunk. Azt hiszem, ha hazaérek ez lesz az első dolgom. Mégsem lenne olyan egyszerű munkát vállalni külföldön, mint ahogy azt mindig gondoltam? Biztosan ehhez is hozzá lehet szokni. Csak idő kérdése. Mindenesetre örülök ennek a munkalehetőségnek, mert így van alkalmam belekóstolni ebbe is.


forrás: http://www.jokespalace.com/funny-pictures/skid-marks-picture/593/

San Miguel de Allende és Dolores Hidalgo, avagy éljen május elseje!

Első rész, San Miguel de Allende

Itt, Mehikóban nincsen áthelyezett munkanap, de május elsején itt sem kellett dolgoznunk. A keddi napot így San Miguel város felkeresésére szenteltük. Mivel Pedro kolléga sem járt még soha ebben a fantasztikus kisvárosban, ezért csatlakozott hozzám. Kicsit megkésve, de 11 óra előtt elindultunk. A terv egyszerű volt, Guanajuato felé indulunk a díjmentes szakaszon, majd a 67-es és 51-es úton haladva megérkezünk San Miguelbe. Szándékosan ezt az utat választottuk, hogy minél többet lássunk a vidékből. A távolság nagyjából 100 km, amit kényelmes tempóban, 2 óra alatt tettünk meg.

forrás: maps.google.com

A városba érve megakadt a szemem egy helyi régiség kereskedésen, itt biztosan lehetne egy bőröndnyi holmit összevásárolni:

Az oly gyakori körforgalmak után belecsöppentünk valami felvonulás félébe. Megint gyereknek éreztem magam. Május elseje, felvonulás, üdv a nyolcvanas években! Na persze itt más volt a felvonulás oka, mint anno nálunk: ezúttal a közelgő választások adtak okot a fiestához. A kocsi oszlopban a felvonulók zászlókkal, hangos zenebonával éltették a jelölteket. Érdekes módon itt nem volt tömegverekedés, utcakép átalakítás tankkal és ehhez hasonló dolgok. A szimpatizánsok a saját jelöltjeiket éltették, tették ezt oly módon, hogy az mindenkinek szórakozására váljon. Így is lehet, kedves szélsőséges honfitársaim.

A felvonulás miatt letértünk a tervezett útról, de egy kis „autós városnézés” után találtunk egy szűk parkolóházat (komolyan azt hittem, hogy beszorulunk a pickuppal), ahonnan már gyalog folytattuk utunkat a belváros felé. Hamarosan meg is találtuk a La plaza Cívica-t. A mozgalmas felvonulás ellenére nem sokan voltak a téren. A fehér templom a Templo de la Salud, a lovas szobor Ignacio Allendét ábrázolja.

A város fia, Ignacio Allende 1779-ben született. Vakon hitt Mexikó függetlenségében. A querétaroi összeesküvés vezéreként 1810. december 8-án fegyveres felkelést indított. Amikor az összeesküvés terve kitudódott, egy másik összeesküvő, Juan de Aldama sietett Allende tudtára adni a rossz hírt. Aldama szeptember 16-án Doloresben, Miguel Hidalgo atyánál talált rá Allendére. A történet szerint egy órával később Hidalgo lázadást hirdetett a templomából. Kezdeti sikereik után 1811-ben Chihuahuaban fogták el Allendét, akit rövidesen ki is végeztek. Az 1821-es függetlenedés után mártírnak tekintették, és tiszteletére a várost 1826-ban átnevezték San Miguel de Allendére.

Egy gyors tájolás után elindultunk az El Jardín (=a kertben) felé. Közben a kis utcákon a külföldi szemek annyi látnivalót találnak, nézzétek például ezt az ajtót. Na ilyen Mexikó:

Itt már közel voltunk a térhez, a háttérben látható is a parókia. Az utcán két idős mexikói utcazenész.

A már megszokott kellemes hangulatú, furcsán lenyírt fákkal tarkított, zöld kert várt bennünket a főtéren. Itt pillantottam meg először a parókiát. Döbbenet. Csodálatos építmény. Fantasztikus mérnöki munka.

Közben lovasok érkeztek, gyorsan lencsevégre kaptam őket is. Teljesen hétköznapi látvány errefelé:

A tűző napsütés elől a parókiába menekültünk. Hihetetlen, hogy ennyi és ilyen szépen díszített templomuk van:

Ekkor már mindkettőnk gyomra korgott az éhségtől, úgyhogy felkerestük a munkahelyen korábban kapott tipp alapján a Mama Mia olasz éttermet.

Az étteremnek volt egy hűvös kertje, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a teraszon ebédeljünk, szegény Pedronak is nagyon melege volt. Mit mondjak, könnyen csúszott a Corona sör:

A kényelmes ebédet követően még körülnéztünk a parókia előtti kertben, majd felkerestük a helyi kézműves piacot:

Még jó, hogy egy pickup a céges autó, azzal nem volt gond nekivágni a város feletti hegyoldalnak. Azt gondoltam, hogy innen majd remek látképeket tudok készíteni a városról. A képen látszik, hogy nem tévedtem.

A hegyoldalban laknak a tehetősebb San Migueliek, pazar házakat, jellegzetes mexikói növényzetet találtunk a környéken:

A panoráma képek készítése után folytattuk utunkat Doloresbe.

Folytatás Doloresről a következő bejegyzésben.

Jó néhány fényképet készítettem, ami már nem fért bele a bejegyzésbe. Nézzétek meg, érdemes!

Furcsaságok Méhikóban 2.

Rendőrség

Mexikóban többféle rendőr van. Hogy mekkora bajban vagy, az attól függ, hogy melyik rendőr állított meg.
Én most azokról írok csak, akiket már láttam intézkedés közben.
Sorrendben a baj mértéke:

Policía Municipal
Ők a városi rendőrök. Hatáskörük nem terjed ki a város közigazgatási határain túlra, illetve a gyorsforgalmi utakra és az autópályákra sem.
Nyilván ha nagy vétségnek szemtanúi, akkor, ahogy mondani szokták „szolgálatba helyezik magukat”, de egyébként ők a város rendjére ügyelnek.

Polícia Federal
Ők az állami rendőrség. A városok határain túl ők az rend őrei, mégpedig elég kemény őrei. Ők nyomoznak és harcolnak a drogkereskedelem ellen is.
Fegyverzetük ennek megfelelően elég komoly. Egy „sima” rendőr is úgy néz ki, mint nálunk az elit kommandó.

Forrás: http://mexico.cnn.com/nacional/2011/08/01/la-policia-federal-detiene-al-supuesto-lider-del-cartel-de-acapulco


Forrás: http://puronarco.com/2010/11/decomisan-300-kg-de-coca-en-chiapas/

Policía Federal de Caminos
Az állami rendőrség kifejezetten autóutakra, autópályákra szakosodott „elfogó vadászai”.
Az autópálya rendőrségek V8-as Hemi blokkal szerelt 375 lovas példányok „jutottak”.

Forrás: http://soycolima.com/sistema/?p=2043

Tercera brigada de policía militar
Ők a legdurvábbak, már nem is rendőrök, hanem katonák. A harmadik napomon láttam egy állig felfegyverzett, az iraki háborúból ismert Hummer terepjárókkal védett menetoszlopot. Később megtudtam, hogy Irapuatoban van egy ilyen katonai kiképző központ, ezért gyakran látni őket.

Biztonsági őrök
A legelterjedtebb bank a Banamex, vagyis a mexikói OTP. Néhányszor volt alkalmam megfigyelni, ahogy a biztonsági őrök kivonulnak pénzt tölteni az ATM-be. A filmekből ismert agyonpáncélozott teherautóval érkeznek hárman, az egyik feltölti pénzzel az automatát, a másik figyeli, hogy minden rendben megy-e, a harmadik pedig egy csőre töltött puskával a kezében a környezetre figyel. Számomra elég meghökkentő látvány volt. Nem próbáltam lefényképezni őket.

Nextel

Egy dolog már az első pillanatban feltűnt. Sok mexikói valahogy a mobiltelefonjával CB-rádiózik. Csak azt látod, hogy a szájuk elé tartják a telefont, és beszélnek, vagy éppen az övcsipeszre akasztott mobilból hangosan, de rádióadás szerűen harsog a szöveg. Ennek utána jártam.
Van egy Nextel nevű mobil szolgáltató, aki a nálunk kevésbé ismert push-to-talk, vagy PoC szolgáltatást árulja, még hozzá nem kevés sikerrel. Nem tudom az arányokat, de az biztos, hogy nagyon sokan használják ezt a furcsa szolgáltatást. Ezekkel a főként Motorola gyártmányú mobilokkal a nálunk megszokott hagyományos – hívok valakit, kicsörög, ha az illető fogadja a hívást, akkor beszélünk – típusú telefonáláson kívül, a belebeszélős, ha meghallják úgy is jó típusú beszélgetést is lehet bonyolítani. Ebben az esetben nem az illető mobilszámát kell hívni, hanem van egy külön Nextel ID-t. Több véleményt is hallottam a rendszer használóitól. Egyik szerint így többet lehet beszélni ugyanannyi pénzért, hiszen amíg beszélsz, addig nyomod a gombot, addig fizetsz, ha a másik fél beszél, akkor ő fizet. Egy másik vélemény szerint azért jó, mert ellenkező esetben gyakran egymás szavába vágnának, a technológia viszont csak egyirányú kommunikációt tesz lehetővé, tehát nem tudsz a másik szavába vágni. Mindenesetre érdekesek ezek a spontán megszólaló mobilok.

Egy rövid bemutatót láthattok itt.