Guanajuato

A héten két közeli városban is voltam, de a látottakról még nem tudtam beszámolni.
Íme:

Csütörtökön este Pedro kollégával átmentünk a közeli Guanajuatoba.

Guanajuato területén a spanyol idők előtt az otomik (a helyet Mo-o-ti-nak, vagyis a fémek lelőhelyének nevezték az itt található ezüst és arany miatt), majd a nahuák, később pedig nomád törzsek, a chichimecá-k lakták. A város mai neve a purépechák elnevezéséből – Quarap-huata, vagyis a „békák hegyes vidéke” – származik.
1541-ben a spanyolok gyarmatosították. A települést 1570-ben alapították, 1741-ben V. Fülöp spanyol király pedig városi címet adott a településnek. Benito Juarez elnöksége alatt még Mexikó fővárosa is volt.
1810. szeptember 16-án Hidalgo atya vezetésével a közeli Doloresben (mai nevén Dolores Hidalgo) megkezdődött a Spanyolország elleni függetlenségi háború. Szeptember 28-án a 12.000-es férfiakból, nőkből és gyerekekből álló hadsereg lerohanta az Alhóndiga de Granaditas nevű erőd szerű magtárolóban védekező spanyol csapatokat. A legenda szerint az egyik felkelő, egy bizonyos El Pipila nevű bányász gyújtotta fel a magtár bejáratát. El Pipila hőstettével győzelemre vezette a felkelőket, szobra a város fölé emelkedve állít örök emléket a függetlenségi háborúnak.

A háború 1821-ben hozta meg eredményét, amikor Spanyolország kénytelen volt Mexikó függetlenségét elismerni.*
Porfirio Diaz tábornok, aki a később Mexikó diktátora lett, 1905-ben felavatta a Teatro Juárez-t (Juárez színházat), a törvényhozó palotát, a béke és a Hidalgo emlékművet és a Presa de la Esperanza duzzasztógátat.

A város egyeteme 1945-ben megkapta a Guanajuatoi Egyetem nevet és államilag elismert felsőoktatási intézménnyé vált. Az egyetemnek jelenleg körülbelül 30.000 hallgatója van.
A városról nevezték el a szövetségi államot is.

Guanajuato Mexikó egyik legfontosabb városa. A történelmi örökség, a keskeny utcákat és tereket minden este ellepő zenészek, diákok hada fantasztikus hangulatot teremt.

Ez a keskeny sétány vezet fel a belvárosból az El Pipila emlékműhőz.

A világon egyedüli módon a forgalom a város alatti alagútrendszerben hömpölyög.

Szépsége, történelmi jelentősége és emlékművei miatt Guanajuatot az UNESCO 1988-ban a világörökség részének nyilvánította.

A rövid séta után a Van Gogh bár külső teraszán pihentünk meg, ahol egy finom chedar-os, jalapenos nachost és kétféle (Bohemia, Tecate) itteni sört kóstoltam meg. Érdekesség, hogy a sör mértékegysége itt 0,355 L. Nagyon hangulatos hely volt, élő zenével, sürgő-forgó pincérekkel, igazi mexikói hangulattal. Ide gyakran fogunk jönni, az biztos. Legközelebb hozom a rendes fényképezőgépemet is, mert van mit megmutatni.

* Forrás: wikipedia.org

5 hozzászólás “Guanajuato” bejegyzéshez

  1. Utikönyvet nem tervezel???? Marha jó kis bemutató!
    A keskeny sétányon látható villanyszerelési csoda pedig megdobogtatta a szívemet 🙂 Vezetékek kazalban keresztül kasul az épületek közt 🙂
    Ha ilyeneket látsz még fotózd! 🙂

    1. Köszönöm a hozzászólásokat! A „kábel spagetti” elnevezés tökéletesen helytálló. Majd fényképezek még párat.

  2. Szia Balázs
    Tényleg olyan mintha egy útikönyvet olvasna az ember vagy mintha ott lenne veled.Úgy gondolom az útikönyv írás és az utazgatás a világban közelebb állna hozzád,mint „ide switch elni oda switch elni ide aggregátor oda ups”
    Egyszóval jó a blog.
    VIVA MEXICO!!!!!!

    1. Köszi szépen! Hogy neked mennyire igazad van! Az a baj, hogy előbb a switchelés, ups nyektetés, kábel dugdosás részt meg kell csinálnom, hogy aztán legyen miből utazni…
      Persze ha G. Norbi végre nyerne a lottón, akkor ugorhatnánk egyből az utazásra. Jó olvasgatást!

      1. Hidd el, ha én nyerek a lottón, abból jut neked is annyi, hogy utazgathass! 3Mrd felett a nyeremény! Nagyondurvaaaa…. Persze nem veszek lottót, így viszonylag kevés az esélye a nyerésnek…. 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.